Bence, a waldorf fiúbaba és Boldizsár, a puha Gledita mackó kalandjairól szól ez a blogbejegyzés. 2017 júliusának elején elutaztak (két kísérőjükkel) Horvátországba, Bosznia és Hercegovinába, Montenegróba és Szerbiába. Az útjukról rendszeresen jelentkeztek Instagram és Facebook posztokkal. Ezeknek összefoglalója ez a bejegyzés.
Ha látni akarod az Instagram és Facebook posztokat, keresd a #benceésboldizsár hashtag-et!
- Bence és Boldizsár maci barátja becsomagoltak, izgalmas kalandok reményében utazásra készülődnek. Holnap elindulnak és jövő vasárnapig vissza se jönnek! Térképpel és útikönyvvel felszerelkeztek, az elemórzsiát is becsomagolták!
2. Hurrá, úton vagyunk! Bence és Boldizsár szépséges napraforgó mezők mellett halad…
A magyar tájon, a Dunántúlon haladtunk. Itt még kellemes volt utazni, mert korán, kellemes hűvösben indultak, és az autó is rendben működött…
3. Bence és Boldizsár a boszniai hegyek lábánál. Jaj, nagyon meleg van! 
😊
😓😓
Az autó klímája az első napra szánt út felénél feladta, és inkább fűtött, mint hűtött… Bence jól bírta a meleget, ámulva figyelte az egyre magasabb hegyeket, de a bundás Boldizsár nagyon szenvedett az egyre forróbb autóban… Még a kereszthuzat sem segített….
4. Bence és Boldizsár az első este megérkeztek Szarajevóba. Bejárták ezt a varázslatos hangulatú várost, ahol a muzulmán kultúra az uralkodó s amely még elvenen emlékszik a XX. század végi háború borzalmaira…
És más fontos dolog is történt ebben az ősi városban… Igen, az ott az a híd, amelyen Ferenc Ferdinándot és feleségét megölték…
5. A második nap tovább utazott a két jóbarát.
Lélegzetelállitóak a hegyek Szarajevó és Mostar között. A Neretva folyó völgyében utazott Bence és Boldizsár, majd megpihent a folyó tóvá szélesedő partján.
Végül megérkeztek Mostarba, a híres Öreg Híd városába… A Neretva valami valószínűtlenül csodálatos sötét türkiz színű…
Ezen a képen az Öreg híd látható távolról, mögötte egy minaret, mely utal arra, hogy itt az iszlám vallás uralkodik.
A lenti képen a hídról fényképezett tájkép látható. Nagyon erős hatással volt mindkettőjükre ez a hely.
Tudtad, hogy ezt, az Unesco virágörökségéhez tartozó hidat a boszniai háborúban lerombolták, és magyar katonák is segítettek a helyreállításában?
6. Bence és Boldizsár Dubrovnikban. Végigjárták az óváros falait, megcsodálták a kilátást….
Nagyon meleg volt, ezért különösen jól esett nekik a tenger felől érkező szellő simogatása.
A 2 km hosszú várfalról fantasztikus panoráma nyílt Dubrovnik óvárosának egységes háztetőire, a tengerre és a kikötőre.
A dubrovniki várfal mászás után a két jóbarát továbbindult Montenegro felé. Az autóautak elég izzasztóak voltak, mióta a klímaberendezés sztrájkot jelentett, ezért Boldizsár magában buzgón kérlelte az Angyalkákat, hogy segítsenek valamit.
S csodák csodája, a montenegrói határon, a 2 órás forró napon várakozás közben egyszercsak hűvös levegőt kezdett fújni az autó szellőzője. Ha nem is tökéletesen de annyira rendbejött, hogy innentől kezdve már nem izzadtak autózás közben. Ez nagyon jó volt, hiszen, még a kalandok felénél sem jártak!
Hála, és köszönet az Angyalkáknak! (Már itthon, a szerelőnél derült ki, hogy szinte 0 nyomás volt a klíma rendszerében, tehát nem történhetett másként, minthogy láthatatlan segítőik lehelték rájuk az frissítő szellőt…)
Az út további része kellemesen telt, s az úticél a montenegrói tengerpart legtávolabbi városa, Ulcinj, mely csupán néhány km-re található az albán határtól.
Ulcinjnak nagyon érdekes, izgalmas múltja van:
“1571-től kezdve Ulcinj a törökök által idetelepített algíri kalózoktól az Adria legrettegettebb kalózfészke volt, a híres Uludzs Ali vezérletével, aki 600 fős kalózcsapatával pusztította az Adria partjait. Zsákmánnyal, rabszolgákkal megrakott hajói ide futottak be, akiket az itteni rabszolgapiacon adtak el. “
Ebből ma már szinte semmi sem érzékelhető.
8. Bence és Boldizsár, a világjáró medvebocs megérkezett legtávolabbi úticéljához, a montenegrói Ulcinj városába. A hegy tetején levő szobájuk teraszáról lélegzetelállító panoráma nyílik a városra, az óvárosra és a nyílt tengerre…. Horvátországban sehol nem látni a nyílt vizet, és a tengerpart sem olyan finom homokos, mint itt… ez már Montenegró! 
💦
🏖 De a hegyre felmenetel felér egy erőnléti edzéssel! Szerencse, hogy mindketten jó erőben vannak! 
😀
😅
🌞
9. Bence és szőrös kis barátja, Boldizsár lement a tengerpartra. Kerülik a tömeget, hogy szabadon élvezhessék a napsütést, a meleg szellőt és a tenger ütemes morajlását…
A fürdőruhájuk sajnos otthon maradt…
Ulcinj városában a két barátnak voltak más kalandjai is, amiről nem készültek képek . Például hajókirándultak a tengeren és a közeli Skodari tónál is… sétáltak az esti forgatagban, finomakat ettek, ittak…
10. A hazaindulás előtti nap reggelén lementek az óvárosban a tengerpartra, hogy megnézzék, honnan láthatják majd este legszebben a naplementét…
Lazulás a tengerparton. Jó zene, jó társaság, jeges kávé… mi kell még?
Bence és Boldizsár fájó szívvel gondol arra, hogy holnap itt kell hagynia ezt a csodálatos helyet, a tengert, s napsütést…
11. Bence és Boldizsár az Óvárosban sétálva távolról észrevett egy eldugott kis strandot, ahol alig fürdött néhány ember. Hohó, ez aztán a nekünk való! Néhányszáz méter séta és sok-sok lépcső lefelé, s már ott is voltak. Ez nem homokos volt, mint a többi, hanem nagy kerek kövekkel, kavicsokkal volt teli, de ettől még sokkal érdekesebb volt, a part felől meredek sziklafalak határolták. Fentről alig lehetett észrevenni, és erről a útikönyvek sem írtak. A víz kristálytiszta és nagyon hideg volt, ezért először ruhában csodálták a természet eme csodáját.
Múlt a idő, és egyre melegebb lett. Szegény Boldizsár nem tudott kibújni a bundájából, de Bence megszabadult az ingjétől… Nem sokkal később felfedeztek a part mellett egy gazdátlan napernyőt, így árnyékba húzódtak. Amikor a szél is feltámadt, szuper kellemesen érezték magukat! 😊
😎💦
Ahogy az utolsó montenegrói nap is eltelt, a naplemente szépségével búcsúzott a két jóbarát, Bence és Boldizsár a csodálatos nyaralástól. De még hátra volt a hosszú út hazáig, és némi kaland… 🙂
12. Másnap, az úton hazafele, a montenegrói fővárostól, Podgoricától északra fenséges, hatalmas hegyek között haladtak. Boldizsár nagyon félt a meredélytől, ezért nem is mert az ablakban nézelődni. Bence a kezét fogva a hátsó ülésen bátorította.
13. A hazafele vezető, hegyen-völgyön haladó majdnem 900 km-es út egy napra túl soknak bizonyult, ezért megálltak egy éjszakára a Nyugat-Szerbia egyik legnagyobb nevezetességének számító Mokra Gorán. Ez a hely két dologról ismert:
Az egyik: Emír Kusturica, a híres szerb rendező itt építtette fel az egyik filmjéhez a ma Drvengrad névre hallgató “ethno falut”, mely most turisztikai látványosság, a házak kibérelhetők, és gyakran zenei fesztiválok helyszíne.
A másik, a híres “Sargani nyolcas” mely egy csodás tájon végighaladó keskeny nyomtávú vasút. Már otthon, indulás előtt rábukkantak erre a programra, s azt is kiderítették, hogy délután 4 körül is indul egy kör.
Bár reggel korán indultak, egy baleset miatt közben másfél órát állniuk kellett, így szinte le is mondtak róla, hogy elérjék a vonatot. Az út során háromszor kellett határon átmenniük, ami szintén előre kiszámíthatatlan. Végül mégis minden jól alakult, és pár perccel a vonat indulása előtt begurultak a Mokra Gora Állomás parkolójába.
👨✈️
14. A nagy kalandozás utolsó reggelén ezzel a szép, napsütéses mokra gorai panorámával búcsúzott Bence és Boldizsár a két világjáró jóbarát! Bár még hosszú az út hazáig, (remélik) további izgalmas kalandokban nem lesz részük!
Személyesen is találkozhatsz velük, ha részt veszel valamelyik Gledita Kreatív tanfolyamon!
15. Bence és Boldizsár szerencsésen hazaért a nagy kalandok után. Az első napokat nem pihenéssel, hanem munkával töltötték, segédkeztek egy kisbaba, Lilou születésében.
Lilou a 99. Gledita Hordozós baba, és róla szól a következő blogbejegyzés.
